A 323 F műszaki alapjait az egyszerű 323-asoktól kölcsönözte, de ezen kívül is akadnak kedvenc típusunknak rokoni szálai, testvérmodelljei, amikkel több alkatrészben osztozott, házon belül (vagyis Mazda modellekkel) és kívül (más márkájú autókkal) egyaránt.
Ott van mindjárt a Mazda 1991-től gyártott, hagyományos, háromajtós kupéja az MX-3, ami szintén a BG generációs 323-as alapjaira épült – ez alól a legfőbb kivételt a csúcsváltozat 1.8-as V6-os motorja jelentette. Sőt az 1994-es modellfrissítés előtt még a műszerfala is teljesen megegyezett a 323 F-el.
Nem mellékesen a híresebbik MX-modellel, az első szériás (NA) MX-5-el is osztozott fontos részegységben a 323 F, konkrétan a GT 1.8 DOHC motorját szerelték az MX-5-be 1994-től, egészen apró módosításokkal (például a más szelepfedél).
1979-től egészen 2010-ig szoros szálak fűzték egymáshoz a Mazdát és a Fordot, ugyanis ’79-ben vásárolta meg az amerikai vállalat a pénzügyi gondokkal küzdő Mazda részvényeinek majd 25 százalékát. Ez az együttműködés lehetővé tette a Ford számára, hogy egyes országokban a saját emblémájával árulja a Mazda modelljeit, így születtek meg a Dél-Amerikai, Ázsiai és Ausztrál piacokra szánt, Ford névre átcímkézett 323-as és 626-os Mazdák a nyolcvanas évek elején. A 323 F-et egy az egyben természetesen nem árulták Ford emblémával, de az 1991-től gyártott egyesült államokbeli Ford Escort (nem tévesztendő össze az európai Escorttal, az egy teljesen más autó) a lemezek alatt, műszakilag szinte teljes egészében megegyezett a BG szériás 323-as Mazdával. Ez szintúgy érvényes az Escort testvérmodelljére, a Mercury Tracerre, valamint az Ausztráliában, Ázsiában és Dél-Afrikában forgalmazott Ford Laserre.
Azonban a Mazda ekkoriban nem csupán a Forddal állt együttműködésben, hanem az autógyártást illetően még gyerekcipőben járó dél-koreai Kiát is kisegítette. Az első generációs Sephiában a 323-as Mazdáéval megegyező motorok voltak (1.6-os és 1.8-as), bár nem teljesen. Ugyanis nem a Mazda gyártotta a Kiának a motorokat, csupán a koreai gyártó vásárolta meg a Mazdától a licencet és maguknak gyártották, némileg módosított formában.
A Kiánál azért nemesebb autókban is használták a 323 F alkatrészeit. Sokkal nemesebb. A luxus- és sportautókat gyártó cégek a kis darabszámban készülő modelljeik miatt sokszor kényszerülnek arra, hogy egyes alkatrészeket ne maguk fejlesszenek, hanem más gyártoktól vegyenek át, ezzel rengeteg pénzt tudnak megspórolni, még egészen apróságoknak tűnő alkatrészeken is. Az Aston Martin már 1987 óta a Ford érdekeltségébe tartozik, és az 1994-ben bemutatott DB7-es modelljük bizony a 323 F-től örökölte meg az egyik karosszériaelemét. Első ránézésre semmi hasonlóságot nem látni a két autó formájában, de ha alaposabban megnézzük, akkor feltűnhet, hogy a hátsó lámpák azért hasonlítanak, ha nem is néznek ki ugyanúgy. Pedig valójában pontosan ugyanazokról a lámpatestekről van szó, csak az Aston Martinnál a szélét elbújtatták a hátsó sárvédő mögött, hogy picit más formájúnak tűnjön.
